Labyrintica

      A labirintusok több ezeréves történetük során többször megújultak, új szerepben, formában jelentek meg a világban. Most a vízöntőkor küszöbén, amikor megújulás a változás teljesen új dimenziók mentén zajlik, újra fontos szerepet kapnak a labirintusok, mint a belső folyamataink tudatosításának egyszerű, de nagyon hatékony eszközei.

     

      A labirintusok már ie. 3000 éves sziklarajzokon megtalálhatóak a Földközi tenger partvidékének sok szögletében és végig kísérik az európai kultúra több megújulási időszakát.Maga a labirintusforma vizsgálata egészen a prehisztorikus időkbe vezet vissza. Sziklarajzokon fedezhetjük fel az első labirintus formákat – ie. 2000ben Spanyolországi helyszíneken; ie. 750 tájáról Olaszország vidékein; ie.500ból Marokkóban; Valószínűleg a több mint 5000 éves sírok falára vésett spirál alakzatok továbbfejlődésével alakult ki. Az észak-olaszországi Valcamonicában természetes, ferde sziklafelületek találhatók. Ezeket a felületeket 2000 éven át - a kőkortól az etruszkokig - arra használták az emberek, hogy beléjük véssék életüket. És mindezt úgy, hogy a régészek nyomát sem lelték a közelben településeknek. Tehát az egyes népek az egyes történelmi korszakokban mind-mind eljöttek ide, hogy megörökítsék ezeken a falakon korukat. Nem ez az egyetlen ilyen hely, de Valcamonica attól különleges, hogy sok furcsa, koncentrikus körös, spirális ábrázolást találhatunk itt. Mellettük sámánok, varázslók képei, ami azt igazolja, hogy ez a hely kultikus jelentőségű.

 

      Bár a spirált és a labirintust nem szabad összekevernünk, mégis kapcsolatuk tagadhatatlan. Kézzelfogható bizonyítékkal is szolgál a történelem előtti időkből származó Gavr’Innis (Baden) folyosó-sírboltok két kőrajza, ahol a labirintusba átmenő spirális vonal rajzolata látszik. Egyiptomban már konkrét épületformájában jelent meg a labirintus. A Moirisz tó partján épült egy hatalmas labirintus, melyről Hérodotosz számol be nekünk. Az objektum méreteiről az ő kijelentése ad némi támpontot: ha Görögország összes épületét és erődítményét összehordanánk sem lenne a                                         Hérodotosz szerint III. Amenemhet fáraó (Kr. e. 1842–1797) labirintusát sírtemplomnak építették a hawarai piramis lábánál. A sír őrzői azt mesélték a görög történésznek, hogy a földalatti kamrákban tizenkét fáraó és számos szent krokodil van eltemetve. Hérodotosz nem léphetett be ebbe az épületbe. A későbbi látogatók a világ hét csodájának egyikét látták ebben a kb. 300 × 250 méter alapterületű épületben. Ma már gyakorlatilag csak egy pár oszlop maradt meg belőle.

 

ie300 Krétai pénzérmék

 

      De az egész világon, a Nazca fennsíkon, a hopi-indiánoknál, az óceániai szigetvilágban is megtaláljuk egy-egy speciális formáját. Megjelenik a sumér mitológiában, a Grál legendában, és a legismertebb Ariadné fonala révén a krétai labirintus története. Egyiptomban templomnak nevezték, a rómaiak védőtalizmánnak használták, az északi népek termékenység- és női beavató rítusokhoz építették, az 1200-as évek katedrálisaiban zarándokútként térden állva járták, majd a’70 években újra felfedezték, mint önismereti eszközt.